Enyhe túra, a végén szédítő mélység, csillogó víztükör, meredek sziklafal, a bátrabbak sziklát másznak és gumicsónakba merészkednek...

Egy közepes dombon egyszemnyi tenger. Ez a Megyer-hegyi tengerszem. Egykor kőbánya dolgozott itt, a domb kristályos kemény képződményeiből gabonaőrlő, érczúzó malomköveket csiszoltak, kézzel… 

Már vagy száz éve bezárták a bányát. A fejtési gödörben az idők során összegyűlt esővízből pompás kis tó kerekedett, különlegesen szép, magas bányafalakkal körülölet környezetben. Vigyázat, nem sekély, akár egy hajót is megtartana hét méteres mélységével, a sziklafalak meg itt-ott hetven méter magasan merednek. Mondhatnák, még a szállásra sincs gondja az ide kirándulónak, bár a hajdani kőbányászok közeli riolittufába vájt szállásbarlangjai inkább csak rácsodálkozásra valók. Miként a bányaőr barlangja és  az egykori kovácsműhely is. 

Izgalmas átgyalogolni a kőzetbe vágott mesterséges és alig egy szekérnyi széles kanyonon is, amely egykor a malomkövek elszállításának útjaként szolgált. A út mentén található puha kaolin kőzetdarabokkal a gyerekek rajzolhatnak a sziklafalra.

A környék ma már természetvédelmi terület. Gyalog egy tanösvény vezet a tengerszem partjához, Sárospatakról indul  a malomkő ösvény, piros jelzéssel…A domb alján egy halastó van, mellette pedig egy őrzött parkoló. Innen kitaposott út vezet fel.