A Kisalföldön barangolva, a Rábaközön át igazán sokféle különleges étellel és gasztrotörténettel találkozhatunk. Alább ajánlunk öt ételt egy kisalföldi ínyenc és kulturális kalandozáshoz.
Szanyi legényfogó leves
Napjainkban nehéz elképzelni, hogy egy az anyós főztjét megkóstoló ifjú rohan karikagyűrűt vásárolni.
A legenda szerint Szanyban, az akkori mezővárosban egy lányos anya úgy szerette volna elkápráztatni a vőjelöltet, hogy egy igazi, férfinak való, kiadós, finoman pikáns húsos levessel kínálta. Arról nem, szól a fáma, hogy a leendő anyós milyen sikerrel járt. Egy biztos, csodálatos levest alkotott, melynek a szanyiak a legényfogó leves nevet adták. És az is igaz, ahogy a mondás tartja: A férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út.
Most az következne, hogy közreadjuk a csábító különlegesség receptjét, de van egy rossz hírünk: ilyen nem létezik. Ahány ház, annyi szokás. Az viszont bizonyos, ha a konyhában legényfogó leves készül, jellegzetesen kapros, tárkonyos és bazsalikomos illatát messziről megérzi az ember. Szany környékén abban az időben sok marhát, disznót és csirkét tartottak. Így aztán nem csoda, hogy többféle hús, borjú, sertés, szárnyas és máj is került a gazdag levesbe. Rengeteg zöldséggel és erdei gombával tálalva igazán csodálatos, még egy kis vajas galuskát is hozzátéve kész is a legényfogó csapda. Bárhogyan és bármikor is készítsük vagy kóstoljuk, maradandó élmény lesz.
Rábamenti káposztás harcsa
A rábementi táj halakban és kisebb vadakban gazdag. Ezen a vidéken a jellegzetes magyar konyha hozzávalóit halakkal gazdagítottak. Ha erre az ételre esik a választásunk, akkor igazi magyar tejfölös, paprikás rakott ételt kóstolhatunk savanyúkáposztával. Az ételnek székelykáposzta jellege van, a harcsa pedig kitűnő és különleges kisérője.
A fogás pontos eredetéről nem sokat tudunk, mindenesetre a helybéli régi szakácskönyvekben több száz éve fellelhető a receptje. Elkészítése nagyon egyszerű, és a hal miatt könnyed, mégis kiadós étel.
Ne ijesszen el senkit a hal és a savanyú káposzta párosítása. Az étel sokkal finomabb, mint amennyit a látványa mutat, kóstoljuk meg bátran.
Kapuvári bicskás tál
Egy meghökkentő verzió szerint az étel eredete a 19. század második felére tehető. Akkoriban a környéken volt a rábaközi kertészet dohánytermesztő központja. A dohány aratásához kisméretű vágószerszámok kellettek, úgynevezett bicskák.
Míg ez időtájt a vadnyugaton a stukker volt a népszerű és a whisky, addig Kapuvárott a bicska és a pálinka dívott. A bűnügyi archívumok szerint legalább százötven bicskás gyilkosság történt itt az időtájt. Míg a vadnyugaton Jesse James meg Billy, a kölyök tartotta rettegésben a lakosságot, addig Kapuvárott Visi Gyuri, a Mákvirág és Pemeli Flórián késelt és pusztított. A „kapuvári bicskások” bölényhús híján ezen a környéken sertéskarajból, szalonnából és kolbászból készítették a legjobb falatokat. Akkoriban a gonosztevőknek monogramos bicskájuk volt, ezzel szúrták át az ételt és jelezték, hogy az ő tulajdonuk. Ez a szokás a mai napig fennmaradt az étel tálalása során. A kész, asztalra helyezett sültet egy bicskával átszúrva szolgálják fel az éttermekben.
A bicskás tál sertés vagy marhahúsból készül, mustárral ízesítve. Különlegessége, hogy az előkészítésnél a húsok belső oldalát kenik meg mustárral. Sózzák, borsozzák. Az így képződött zsebekbe szalonnából, hagymából és sonkából készült töltelék kerül. A hússzeleteket kisütik, köretnek sült burgonya és grillezett gomba illik hozzá.
Rábaközi perec
A pereceknek sokféle története van, melybe vegyülnek gyermekkori élmények, ízek és illatok. Jelenti a jó hangulatú sörözések emlékét,vagy a pékség illatát. A gyerekkori vurstlik zsibongását, amikor azt néztük, kinek sósabb a perece. Sorolhatnánk szinte vég nélkül, de talán a témára való hangolódáshoz ennyi is elég. Minden perec különleges a maga nemében, ha a Rábaközben járunk vásárokon vagy csak úgy, feltétlenül együnk ebből a roppanós és könnyű perecből.
A 200 éves recept az Esterházy hercegség konyhájáról származik. A szakács sokáig őrizte a pereckészítés fortélyait, de nagy szoknyapecér hírében állt. A nála megforduló magyar leányok és asszonyok szép lassan ellopták a titkát. Így terjedt el a Rábaközben ez a péksütemény.
Elkészítése hosszadalmas, általában két napig tart, viszont az eredmény egy hosszú ideig elálló, barázdás felületű, édeskés ízű nyalánkság. Az elkészült perec 2-3 cm vastag, 12-14 cm átmérőjű és karika alakú. Érdekessége, hogy a tésztát először megfőzik, másodnap pedig kemencében kisütik… Elsősorban húsvét környékén sütötték, magas tojástartalma miatt csak a jómódban élők engedhették meg maguknak. Héja világossárga, vagy aranysárga színű, egyenetlenül barázdált felületű, roppantva törik. Kiváló rágcsálni való úton útfélen.
Vitnyédi kujcsos kalács
A Kisalföldön sok kalácsot fogyasztottak régen és ma is. A kelt kalács ünnepi étel, tésztája a legjobb elérhető alapanyagokból készül. A Vitnyéd, Hövej régióhoz kapcsolódó sütemény a „kujcsos” kalács. A lakodalmi készülődés utolsó napján sütötték, gyakran több száz darabot. Kalácsot kapott ajándékba a pap, a tanító, a szomszédok, a kocsisok, de a lakodalomba meg nem hívott kíváncsiskodók is. A kalácsot a lakodalmas menet elején haladó vőfély kulacsára, borosüvegére helyezték, ez volt a menet disze.
Ez a nem mindennapi finomság lisztből, tejből, tojásból, zsírból, tejfölből és cukorból készül. Általában 9 -10 szálból font, úgynevezett kulcsolással kialakított ízletes kalács.
A vitnyédi öregek meséje szerint, az első két formázott rúd a két nagyszülőt jelenti. Ezeket egymással szembe fektetik, erre épül keresztben a következő nemzedék, a két szülőt formázó két tésztarúd. A két szülő és két nagyszülőt formázó tésztarudakat megtekerik. Ez az első kapcsolódást jelképezi a családok között. A tészták szabad végét „összekujcsolják”, ahogyan a gyermekek fogják egymás kezét. A levégén egy kör alakú tésztával vonják be a fonatot, ez jelképezi a család egységét és védelmét. További díszítő elemként jelennek meg a tésztán a dédunokák, mint kis tésztából formázott rózsák.
Kisütve egy gyönyörűen díszített illatos és finom kalácsot kapunk.
Szerző: Kötélverő Andrea
Fotó: Smuczer Hanna – www.smuczerhanna.com
