A Szent István-kultusz helyszíne: névadója a magyar államalapító I. (Szent) István, akinek épségben maradt jobb kezét, a Szent Jobbot ereklyeként itt őrzik.
Bazilika
Megépítésére az 1838-as nagy árvíz szolgáltatott indokot. A tér közepe természetes kiemelkedést képezett, több száz lakos talált itt menedéket. Az árvíz túlélői fogadalmi adományokkal támogatták, hogy megmenekülésük helyszínén templom épüljön.
Hild József elképzelései szerint a klasszicista templom építését 1851-ben kezdték el. A kivitelezésbe azonban több hiba is csúszott. A kupola beomlott. Hild halála után Ybl Miklóst kérték fel a munka folytatására, aki neoreneszánsz stílusban dolgozta át a terveket. A templomot 1905-ben szentelték fel.
A Szent István-bazilika Budapest második, Magyarország harmadik legmagasabb épülete a maga 96 méterével. Hossza 87,4 méter, szélessége 55 méter. Mintegy 8 ezer személyt képes befogadni. A timpanon alatti párkányon a Szentírásból vett krisztusi mondat olvasható: Ego sum via, veritas et vita (’Én vagyok az út, az igazság, az élet’).
A déli toronyban található Magyarország legnagyobb harangja: 9250 kilogrammos, 240 cm az alsó átmérője.
A bazilika rendkívül gazdag képzőművészeti alkotásokban. A főbejárat előcsarnokában Székely Bertalan és Than Mór mozaikjai láthatók. A szentély fölötti kupola Lotz Károly alkotása. A szentélyboltozaton a szentmise allegóriái sorakoznak Benczúr Gyula mozaikjain, a baldachinos főoltár Stróbl Alajos műve, Szent István szobra díszíti. Az üvegfestészeti munkákat Róth Miksa készítette, a templom orgonája pedig a pécsi Angster József gyárának terméke.
Szent Jobb
Szent István király halála után a fehérvári káptalan, féltve a bebalzsamozott holttestet, kiemelte azt a fehérvári bazilikában álló márványszarkofágból, és a bazilika alatti sírkamrában rejtette el. Ekkor választották le az épségben megmaradt jobb kezet, mivel csodás erőt tulajdonítottak neki, és a bazilika kincstárába vitték.
Budapest és környéke ⇒ legjobb szállások
A kincstár őre, Merkur eltulajdonította a szent ereklyét, és bihari birtokán rejtette el. Szent László visszaszerezte, ekkor vette kezdetét a Szent Jobb nyilvános tisztelete és ünnepe. Később Székesfehérvárra vitték, majd a török uralom alatt Boszniába, később (1590 körül) Raguzába, a mai Dubrovnikba került, az ottani domonkos szerzetesekhez. Mikor Mária Terézia tudomást szerzett az ereklye hollétéről, hosszadalmas diplomáciai tárgyalások után elérte, hogy a raguzaiak kiadják, majd nagy pompával Budára szállították.
Mária Terézia ezzel együtt elrendelte Szent István napjának, augusztus 20-ának megünneplését.
A múlt század elején az ereklye a budavári palota Zsigmond-kápolnájába került. A II. világháború idején a koronázási ékszerekkel együtt egy salzburgi barlang mélyén rejtették el. Itt talált rá az amerikai hadsereg, az 1945. augusztus 20-i körmenetre adták vissza. 1987. augusztus 20 óta látható a Bazilikában.
Információk és képek: bazilika.biz
Fotók: fotoalbum – hozsu , wikipedia – Dennis Jarvis
