Budapest egyik legfontosabb szakrális és nemzeti helyszíne, ahol építészet, államiság és ereklyekultusz találkozik. Nem csupán templom: a magyar történelem egyik élő emlékezeti tere.
Szent Jobb
Szent István király halála után a fehérvári káptalan, féltve a bebalzsamozott holttestet,
kiemelte azt a fehérvári bazilikában álló márványszarkofágból, és a bazilika alatti
sírkamrában rejtette el. Ekkor választották le az épségben megmaradt jobb kezet, mivel
csodás erőt tulajdonítottak neki, és a bazilika kincstárába vitték.
A kincstár őre, Merkur eltulajdonította a szent ereklyét, és bihari birtokán rejtette el.
Szent László visszaszerezte, ekkor vette kezdetét a Szent Jobb nyilvános tisztelete és
ünnepe. Később Székesfehérvárra vitték, majd a török uralom alatt Boszniába, később
(1590 körül) Raguzába, a mai Dubrovnikba került, az ottani domonkos szerzetesekhez.
Mikor Mária Terézia tudomást szerzett az ereklye hollétéről, hosszadalmas diplomáciai
tárgyalások után elérte, hogy a raguzaiak kiadják, majd nagy pompával Budára szállították.
Mária Terézia ezzel együtt elrendelte Szent István napjának, augusztus 20-ának megünneplését.
A múlt század elején az ereklye a budavári palota Zsigmond-kápolnájába került.
A II. világháború idején a koronázási ékszerekkel együtt egy salzburgi barlang mélyén
rejtették el. Itt talált rá az amerikai hadsereg, az 1945. augusztus 20-i körmenetre
adták vissza. 1987. augusztus 20 óta látható a Bazilikába
Fotók: fotoalbum – hozsu , wikipedia – Dennis Jarvis












